Slovak folklore in Canada


Back Cover

The book entitled “Slovak folklore in Canada” is the fourth in the series “Slovaks in Canada”. Published in 2012, this 168 page book presents the history of Slovak folklore in Canada, from 1923 to the present. Slovak Folklore has a rich history, beginning with Tatra Dancers, the first troupe that was established in
1923; eventually, there was a folklore troupe in each of the major Slovak centres in Canada. Folklore dance was visually beautifully – not hampered by the Slovak language – and universally appreciated. The colourful, richly-embroidered Slovak costumes were always a popular delight at each performance. In total, the histories of 33 folklore troupes are presented, each in their own chapter, and are enhanced by photographs from their performances.


Book Details

Published Year


Page Count


Type of binding

Hard cover


English, Slovak


Mária Štarkbauerová, Ondrej Miháľ




Slovak Canadian Institute

Summary (EN)

This book is the fourth in the collection “Slovaks in Canada”. The first two volumes “The Slovaks in Canada by their own eyes” and “The Slovaks of Vojvodina in Canada” present the life of Slovaks in this country in general, presenting different aspects of their lives (history, culture, religion, media, folklore, sport). The third book entitled “The Religious Life of Slovaks in Canada” was dedicated to the history and current status of religious life of Slovaks in Canada.. This fourth book is not completely new, on the occasion of the 75th anniversary of Slovak folklore in Canada in 1998  a book on this theme was published in the English language. The current book Slovak folklore in Canada presents much of the same material in much greater detail, with additional history that was not published in the the 1998 publication and in itself is bilingual, that being English and Slovak. In the foreword, two renowned Slovak folklorists give their opinion on Slovak folklore in Canada. -The first is  Štefan Kocák, who has been cooperating for years with the Východná Slovak Dancers ensemble of Toronto and Igor Kovačovič, who has a lot of experience working with Slovaks abroad mainly with his co-operation with Detva Folklore Festival which hosts Slovaks from abroad during each years festival in Detva. The first part of the book briefly introduces the history of Slovak folklore in Canada from the twenties of the previous century, when the first Kriváň ensemble was founded in Fort William (now Thunder Bay) to the present day where small children dancing in the Rozmarín or Lipa ensembles bring joy to all Canadians their presentation of Slovak dance. Slovak folklore in Canada is celebrating its 90th Anniversary and for those ninety years it helped to maintain Slovak identity and served as a means of spreading Slovak culture to other Canadians. Slovak folklore in Canada is based on its own history and  evolution, very much independent of folklore in Slovakia. During the Iron Curtain, relations between Slovaks in Canada and Slovakia were very limited, so the folklore of Slovaks in Canada developed independently of what was happening in Slovakia. More than 200 photographs in this book present that the traditional costumes of Slovaks in Canada until the late eighties differ markedly from those in Slovakia. Over the years, the number of Slovak immigrants increased, and folklore became a collective entertainment during national, religious or cultural festivals. As Slovak Canadians become interwoven with Canadian culture, they kept in their souls the Slovak heritage which they best presented to other Canadian through Slovak song and dance.  All relatively large Slovak communities had an organization that supported the creation and operation of their folklore ensembles. Within these ensembles, leading personalities took over leadership of the dance troupes that allowed them to perform independently of heir founding organizations. Today all folklore troupes work independently of any organization. The begging of Slovak folklore in Canada was fraught with difficulties. There was shortage of choreographers, costumes and managers. In comparing old photos from the early dance troupes to that of the present, the costumes were less rich, smaller groups (from four to six couples) and accompanied by musicians. The program consisted of a succession of traditional dances in which the best dancers in the community displayed their agility. Mária Morháč of Niagara Falls was the first professional choreographer of Slovak Folklore in Canada. In 1948 she went to Czechoslovakia to study dance. After her return in 1955, she introduced into her choreographies stylized elements of authentic dances and costumes from different parts of Slovakia. She found were were willing students in Slovak communities. She continued to be an inspiration from the 1950 through the 1970s in many dance troupes as their choreographer including Hamilton, St. Cahterines and Toronto. Since then, many other choreographers have arrived in Canada, which attributed to the increase in the qualitative level of ensembles. Some of them, like Katarína Vrablec (Beseda Ensemble of Montreal), worked with only one ensemble. Others collaborated with many folklore troupes, among them Joseph Radvanský (Slovakia – Hamilton, TSD – Toronto, Bratislava-Welland), Jozef Jantoška (Detvan, Zemplín, TSD – Toronto), Ján Blaho (Šírava – Montreal, Východná – Toronto), Mary Raffay (Slovakia to Dunaj – Hamilton, Tatra – Oshawa), Mary Sinichko (Poľana, Zemplín – Toronto), Eleanor Keltoš Bak (Jednota, Beseda – Montreal, Bratislava – Welland). Even professional choreographers from Slovakia, such as Tomáš Schrámek (Moravsko-slovácky tanečný kroužek), Felix Bederka and Eva Kolesárová-Sharp and Dušan Pristach (Zemplín), Milan Kozák (New Slovakia) Ľubica Dubovalá (Šírava), Štefan and Peter Kocák (Východná), Renata Škultétyová (Lipa), Lukáš Cabalka and Ján Blaho (Domovina), have come to Canada several times to help folk ensembles. In the second part of the book a brief history of a total of 33 Slovak troupes is presented, mostly written by their managers, choreographers or enthusiastic dancers. From this point of view, the duality of the texts fluctuates, but despite this, it has its authentic coloring through the eyes of the individuals presenting their opinion why the folklore troupes existed and why some exist to this day. Canadian Slovaks were always very proud of their folklore ensembles, whether it was in Montreal, Toronto, Oshawa, Hamilton, Welland, St. Catharines, Windsor, Thunder Bay, Winnipeg, Calgary or Vancouver. Through their dance they are spreading the goodwill and the positive image of the Slovaks and helping to differentiate Slovaks in Canada from the more than a two hundred ethnic groups living in Canada. The book also delves into the current situation of the Slovak community in Canada. Slovak Folklore like Slovak language is disappearing from Slovak churches, associations and households. Since the climax of the number of Slovak ensembles in the 1980s, the number of folklore ensembles has been declining. Today we have folk ensembles only in Montreal (Lipa and Šírava), Toronto (Východna Slovak Dancers) and Windsor (Rozmarín and Domovina). Most of the children who dance in today’s ensembles are descendants of immigration parents or children of parents who came from Slovakia in the last 15 years. We can say that there is renewed   in Slovak folklore, but only partially. Furthermore, the quality of dances and costumes is almost the same as in Slovakia, thanks to the access of professional choreographers from Slovakia as well as authentic folk costumes from Slovakia. Despite this, we cannot expect golden times from the last century to come back, where almost every Slovak community had its Slovak folk ensemble. In the third part of the book, the names of all Folklore troupes, managers and choreographers are published. In this way hope that the book will also serve as a historical monument to all managers, choreographers and dancers who, over the past 90 years, have devoted their voluntary time to presenting Slovak folklore, not only to Canadian audiences, but also to audiences in the US, Slovakia and other countries. Ondrej Miháľ Toronto, Canada

Resumé (SK)

Kniha vychádza ako štvrté dielo edície  „Slováci v Kanade“. Prvé dve knihy „Slováci v Kanade svojimi očami“ a „Vojvodinskí Slováci v Kanade“ boli venované  celkovému prehľadu života a pôsobenia Slovákov v Kanade, v rámci ktorého bola predstavená  história, kultúra, náboženstvo, literatúra, médiá, folklór a šport Slovákov v Kanade. Tretia kniha bola pod titulom  „Náboženský život Slovákov v Kanade“ . Venovaná bola podrobnejším informáciám o histórii a súčasnosti náboženského života Slovákov v Kanade.  Tato štvrtá kniha, nie je celkom originálna. V roku 1998 počas osláv 75. rokov slovenského folklóru bola vydaná i  kniha s tým istým titulom, ale len v anglickom jazyku. Kniha „Slovenský folklór v Kanade“ pokračuje tam, kde pôvodná kniha skončila a doplňuje  texty,  ktoré sú písané dvojjazyčne, anglicky a slovensky. V úvodných  slovách knihy sa vyjadrujú  dvaja odborníci folklóru zo Slovenska, pán Štefan Kocák,  ktorý dlhé roky spolupracuje zo súborom Vychodna Slovak Dancers  v Toronte a druhou osobnosťou je pán Igor Kovačovic, ktorý spolupracuje zo súbormi zo zahraničia a teda aj kanadskými. Spolupracuje s nimi nielen ako podpredseda Matice slovenskej na SK, ale aj ako dlhoročný pracovník na „Krajanskej nedeli“ na FS v Detve. Prvá časť  knihy uvádza stručné zhrnutie  histórie slovenského folklóru v Kanade od jeho počiatkov v roku 1923 až po súčasnosť.  Slovenský folklór oslavuje tento rok 90.výročie. Od začiatku dvadsiatych rokov 20. storočia, keď vznikol vo Fort William (Thunder Bay) folklórny súbor Kriváň,  až po dnešné štvor-päťročné deti tancujúce v súboroch Rozmarín či Lipa prinášajú mladí kanadskí Slováci svojimi folklórnymi vystúpeniami potešenie všetkým Kanaďanom.  Pre kanadských Slovákov bol folklór prostriedkom na zachovanie svojej kultúrnej identity a slávenie slovenskej samostatnosti, pričom prostredníctvom tanca, ktorým si získavali srdcia ostatných Kanaďanov, šírili povedomie o kráse našej kultúry.  Folklór v Kanade ma svoje osobné príčiny,  ktoré nemajú nič spoločné s vývojom folklóru na Slovensku. Keďže počas tvrdej železnej opony vzťahy medzi Slovákmi v Kanade a Slovenskom boli takmer neexistujúce,  tak aj folklór sa historicky vyvíjal osobitým spôsobom. O tomto svedčí viac ako 200 fotiek, na ktorých sú prezentované odevy folklórnych skupín a súborov, ktoré sa  až do konca 80. rokov 20. storočia veľmi líšili od ľudového odevu na Slovensku. Počet slovenských prisťahovalcov v Kanade narastal a folklór sa stával pre nich nositeľom hromadnej zábavy pri oslavách štátnych, cirkevných, či kultúrnych sviatkov. Postupne sa ním začleňovali do kanadského prostredia, ale zároveň so sebou niesli čosi, čo bolo nedeliteľnou súčasťou ich duše, presvedčenia a viery a čo ich podnecovalo  k tomu, aby prezentovali slovenský folklór Kanaďanom. Každá väčšia slovenská komunita mala nejakú organizáciu, ktorá zastrešovala jej členov. V mnohých väčších, či menších mestách v Kanade existovala pobočka Kanadskej slovenskej ligy, ktorá iniciovala a podporovala folklórnu činnosť a pomáhala pri vzniku a rozvoji najstarších tanečných súborov. Neskôr významné osobnosti zo slovenskej komunity zobrali na seba tú úlohu, že začali organizovať folklórne súbory mimo podpory existujúcich organizácii a dnes v Kanade všetky súbory sú samostatné.  Prvé začiatky boli ťažké. Útržky spomienok možno nájsť na fotografiách – odevy neboli také výpravné ako dnes, tanečné skupiny boli menšie (od štyroch do šesť párov) a zvyčajne ich sprevádzala ľudová muzika hrajúca slovenskú ľudovú hudbu. Choreografie zvyčajne pozostávali zo sledu tradičných tancov, ktoré spolu tvorili krátky program, kde najlepší tanečníci komunity predvádzali svoju šikovnosť. Traduje sa, že prvou choreografkou na profesionálnej báze bola  Mária Morháč, ktorá v roku 1949 ako mladá žena z Niagara Falls v Ontariu, odišla študovať tanec do Československa. Zamilovala sa do ľudovej hudby a tanca, fascinovali ju rozmanité pohyby tela, hlavy a ramien a zložité jedinečné tanečné kroky. Po svojom návrate v roku 1955 sa M. Morháč stala prvou choreografkou, ktorá zaviedla autentické štylizované pohyby a kroje jednotlivých obcí či oblastí do predstavení slovenských tanečných súborov v Kanade.  M. Morháč našla mnoho nadšených mladých ľudí v slovenských komunitách. Jej mnohostranný talent využili od konca 50. až do konca 70. rokov 20. storočia vedúci nových slovenských tanečných skupín, vrátane súborov Slovenského podporného spolku v Hamiltone a Toronte, súborov Nitra v St. Catharines a Moravian-Slovak Dancers.   Odvtedy sa mnoho ďalších choreografov prisťahovalo do Kanady, študovalo tam alebo ju navštívilo, čím pokračovali v zvyšovaní úrovne tanečného stvárnenia a choreografií. Niektorí z nich ako Katarína Vrablec (Beseda, Montreal), pracovali iba s jedným súborom. Mnohí iní pracovali v priebehu rokov s viacerými súbormi, boli to  napríklad Joseph Radvanský (Slovak Group – Hamilton, TSD – Toronto, Bratislava-Welland), Jozef Jantoška (Detvan, Zemplín, TSD – Toronto), Ján Blaho (Šírava – Montreal, Východná – Toronto), Mary Raffay (Slovakia a Dunaj – Hamilton, Tatra – Oshawa), Mary Sinichko (Poľana, Zemplín – Toronto), Eleanor Keltoš Bak (Jednota, Beseda – Montreal, Bratislava-Welland). Niektoré slovenské tanečné skupiny mali to veľké šťastie, že mohli využiť služby profesionálnych choreografov zo Slovenska. Tomáš Schrámek, ktorý prišiel do Kanady v roku 1968, úzko spolupracoval so súborom Moravian-Slovak Dance Circle); Felix Bederka a Eva Kolesárová- Sharp a Dušan Pristach so Zemplínom (Toronto); Milan Kozák s New Slovakia (Toront) a Ľubica Dubovála so Šíravou (Montreal), Štefan a Peter Kocákovci  s Východnou (Toronto), Renata Škultétyová s Lipou (Montreal) a Lukáš Cabalka a Ján Blaho s Domovinou (Windsor), aby sme uviedli len niektorých z nich. V druhej časti kniha  prezentuje stručnú históriu celkovo 33 slovenských súborov,  ktorú napísali väčšinou ich manažéri, choreografi alebo nadšení tanečníci. Z tohto pohľadu dualita textov kolíše, ale napriek tomuto postupu má svoj autenticky kolorit a svojimi očami vysvetľuje prečo práve existovali a existujú dodnes horemenované súbory. Kanadskí Slováci boli veľmi hrdí na svoje folklórne súbory, či už to bolo v Montreale, Toronte, Oshawe, Hamiltone, Wellande, St. Catharines, Windsore, Thunder Bay, Winnipegu, Calgary alebo Vancouveri.  Vo všetkých nás zasiali hrdosť tým, že šírili dobrú vôľu a pozitívny obraz Slovákov a pomáhali tak odlíšiť ich od ostatných viac ako sto etnických skupín žijúcich v Kanade. V knihe sa píše i o  súčasnej situácii slovenskej komunity v Kanade.  Folklór tak ako slovenčina sa vytráca zo slovenských kostolov, spolkov a domácností.  Od vyvrcholenia slovenských súborov v 80. rokov minulého storočia  podnes, upadá aj počet folklórnych súborov. Dnes máme folklórne súbory len v Montreale (Lipa a Šírava), Toronte (Východná)  a Windsore (Rozmarín a Domovina). Väčšina detí, ktoré tancujú v dnešných súboroch sú potomkovia tu narodených rodičov alebo deti rodičov, ktorí prišli za posledných 15 rokov zo Slovenska. Môžeme  povedať, že sa obnovuje záujem o slovenský folklór, ale len čiastočne. Ďalej, kvalita tancov a krojov je takmer taká istá ako súborov na Slovensku a to vďaka prístupu profesionálnych choreografov zo Slovenska,  ako aj autentickým ľudovým odevom zo Slovenska. Aj napriek uvedenému, nemôžeme očakávať zlaté časy z minulého storočia, kde skoro každá slovenská komunita mala svoj slovenský folklórny súbor.    V tretej časti  knihy sú uverejnené všetky mená súborov, manažérov ako aj choreografov. A tak dúfame,  že kniha bude slúžiť i ako historická pamiatka na všetkých manažérov, choreografov a tanečníkov,   ktorí počas posledných 90 rokov venovali svoj dobrovoľný čas prezentovaniu slovenského folklóru a to nielen  kanadskému publiku, ale i divákom v USA,  na Slovensku a iných krajinách. Ondrej Miháľ Toronto, Kanada

Rezime (SR)

Pred vama je knjiga koja predstavlja četvrti deo edicije Slovaci u Kanadi. Prve dve knjige Slovaci u Kanadi svojim očima i Vojvođanski Slovaci u Kanadi posvećene su životu zajednice Slovaka u Kanadi, sa posebnim osvrtom na istorijske, kulturne, verske, književne, masmedijske, folklorne i sportske aspekte njihovog života. Treća knjiga Religiozni život Slovaka u Kanadi detaljno se bavi prošlošću i aktuelnim trenutkom verskog života slovačke zajednice u Kanadi. Najnovija, četvrta knjiga iz ciklusa ipak nije sasvim nova, jer je već 1998. godine, povodom sedamdesetpetogodišnjice slovačkog folklora u Kanadi, štampana knjiga na engleskom jeziku sa identičnim nazivom. Nova knjiga Slovački folklor u Kanadi nadovezuje se na pomenutu publikaciju i izlazi dvojezično – na engleskom i slovačkom jeziku.  Autori uvoda knjige, na temu folklornih tradicija, jesu dva renomirana stručnjaka iz te oblasti u Slovačkoj – Šćefan Kocak, dugogodišnji saradnik ansambla Východná Slovak Dancers  iz Toronta i Igor Kovačovič, koji ima bogato iskustvo sa ansamblima Slovaka, pre svega kao urednik programa slovačke dijaspore u okviru Folklornih svečanosti pod Poljanom u slovačkom mestu Đetva. U prvom delu knjige dat je stručan pregled razvoja slovačkog folklora u Kanadi, od njegovog početka dvadesetih godina 20. veka, kada je u Fort Vilijamu (današnji Tander Bej) nastao ansambl Krivanj, pa sve do današnjih dana, kada tu tradiciju razvijaju deca u ansamblima Ruzmarin ili Lipa. Slovački folklor u Kanadi uskoro će obeležiti devedesetu godinu postojanja. Tokom čitavog tog perioda, upravo je negovanje folklornih tradicija doprinosilo očuvanju nacionalnog identiteta, a u isto vreme ono je bilo sredstvo promovisanja slovačke kulture među ostalim stanovnicima Kanade.   Slovački folklor u Kanadi funkcioniše nezavisno od razvoja folklora i društva u Slovačkoj. Odnosi između Slovaka u Kanadi i same Slovačke, u vreme postojanja gvozdene zavese, bili su veoma ograničeni, te se slovački folklor u Kanadi razvijao vlastitim pravcem. U prilog tome govori više od dve stotine fotografija, na kojima se vidi da se do kraja osamdesetih godina 20. veka nošnje Slovaka u Kanadi veoma razlikuju od nošnji u Slovačkoj. Kako je broj slovačkih doseljenika u Kanadi rastao, tako je folklor postajao nosilac masovnih zabava prilikom proslava državnih, crkvenih ili kulturnih praznika. Iako su se Slovaci polako integrisali u celokupno kanadsko društvo, u njima je ipak ostajalo nešto specifično i osobeno, što ih je pokretalo da rade na očuvanju i prezentaciji slovačkog folklora. Svaka veća slovačka komuna imala je svoju organizaciju, koja je inicirala i podržavala folklornu delatnost prvih folklornih ansambala. Postepeno su se formirale i vodeće ličnosti, koje postaju organizatori folklornog života i mimo tih organizacija, a danas takvi ansambli postoje samostalno.  Delići uspomena uhvaćenih na starim fotografijama ukazuju na to da su nekadašnje nošnje bile skromnije, folklorne grupe manje (četiri do šest parova) i da su obično nastupale uz pratnju orkestra. Nastupi su se sastojali od tradicionalnih igara, u kojima su najbolji igrači iz zajednice pokazivali svoje umeće.  Prva profesionalna koreografkinja bila je Marija Morhač iz mesta Nijagara Fols u Ontariju, koja je 1948. godine otišla na studije u tadašnju Čehoslovačku. Nakon povratka u Kanadu 1955. godine, ona je prva u igre uvela i stilizacije autentičnih pokreta i nošnji iz raznih regiona Slovačke. Njen mnogostrani talenat iskoristila je od pedesetih sve do sedamdesetih godina 20. veka, radeći u mnogim slovačkim zajednicama u Kanadi.  Od tog vremena se u Kanadu doselilo, ili je tu privremeno boravilo mnogo profesionalnih koreografa, a zahvaljujući tome rastao je kvalitet rada svih ansambala. Neki od njih, kao što je Katarina Vrablec (Beseda, Montreal), radili su samo sa jednim ansamblom, a drugi sa više njih: Jozef Radvanski (Slovak Grup – Hamilton, TSD – Toronto, Bratislava-Viland), Jozef Jantoška (Detvan, Zemplín, TSD – Toronto), Jan Blaho (Šírava – Montreal, Vihodna – Toronto), Meri Rafej (Slovakia i Dunaj – Hamilton, Tatra – Oshawa), Meri Siničko (Poljana, Zemplín – Toronto), Eleonor Keltoš Bak (Jednota, Beseda – Montreal, Bratislava-Viland). U nekim ansamblima radili su profesionalni koreografi iz Slovačke: Tomaš Shramek (Moravsko-slovački folklorni ansambl), Feliks Bederka i Eva Kolesarova-Šarp, Dušan Pristah (Zemplin), Milan Kozak (New Slovakia) Ljubica Dubovala (Šírava), Šćefan i Peter Kocak (Vihodna), Renata Škulteti (Lipa), Lukaš Cabaljka i Jan Blaho (Domovina) i mnogi drugi.  U drugom delu publikacije predstavljeno je 33 ansambla iz raznih delova Kanade. Autori tekstova su uglavnom njihovi rukovodioci, koreografi ili članovi, te se u skladu sa tim i stil i način prezentacije ansamblova razlikuju. Radi očuvanja njihovog kolorita i auteničnosti, odlučili smo da tekstove publikujemo u originalu.  Danas se folklor, kao i jezik, polako gubi iz slovačkih crkava, društava i domaćinstvima u Kanadi. Njegov vrhunac dostignut osamdesetih godina 20. veka sve više bledi i neprekidno opada. Danas folklorni ansambli postoje još samo u Montrealu (Ljipa i Širava), Torontu (Vihodna) i u Vindzoru (Rozmarin i Domovina). Većina folklorista potomci su Slovaka, koji su se u Kanadi rodili ili su došli iz Slovačke u poslednjih petnaest godina. Neprekidno dolazi do delimičnog obnavljanja članova ansambla. Igre i nošnje su na kvalitativno visokom nivou, mogu se porediti sa onima u Slovačkoj, pre svega zahvaljujući koreografima i tome što se nošnje donose iz Slovačke. Ipak, zlatna vremena, kada je gotovo svaka slovačka zajednica u Kanadi imala svoj folklorni ansambl nažalost su bespovratna prošlost.  Treći deo knjige posvećen je predstavljanju svih ansambala, njihovih umetničkih rukovodilaca i koreografa, koji su tokom prethodnih devedeset godina posvetili svoje slobodno vreme prezentaciji slovačkog folklora u Kanadi, Americi, Slovačkoj i u drugim državama.  Ondrej Mihalj, Toronto, Kanada Prevod sa slovačkog na srpski jezik Milina Sklabinski

Resume (HU)

Ez a könyv a „Slováci v Kanade“ (Szlovákok Kanadában) kiadványsorozat negyedik alkotásaként jelenik meg. Az első két kötet, a „Slováci v Kanade svojimi očami“ (Szlovákok Kanadában saját szemükkel) és a „Vojvodinskí Slováci v Kanade“ (Vojvodinai Szlovákok Kanadában) a Szlovákok kanadai életének és tevékenységének áttekintésével foglalkozik. Ennek keretében bemutatásra került a Kanadában élő Szlovákok történelme, kultúrája, vallása, irodalma, médiája, folklórja és sportja. A harmadik a „Náboženský život Slovákov v Kanade“ (A Szlovákok vallási élete Kanadában) című kötet a Szlovákok vallási életének múltjáról és jelenéről ad részletesebb információt. Ez a negyedik kötet nem teljesen eredeti, mivel 1998-ban a Szlovák folklór 75 éve ünnepségei alatt ugyanolyan címmel jelent meg egy könyv, de csak angol nyelven. A „Slovenský forklór v Kanade“ (Szlovák folklór Kanadában) című könyv ott folytatja, ahol az eredeti könyv befejezte, de kiegészíti a szöveget, amely két nyelven, angolul és szlovákul íródott. A könyv előszavában két folklór szakember nyilatkozik Szlovákiából, Štefan Kocák úr, aki hosszú éveken át működik a Vychodna Slovak Dancers együttessel együtt Torontóban és egy másik személyiség, Igor Kovačovic úr, aki külföldi, így kanadai együttesekkel is együttműködik, nemcsak mint a Matica Slovenská alelnöke Szlovákiában, hanem mint a Krajanske nedeli Detván hosszúéves munkatársa. A könyv első része röviden összefoglalja a szlovák folklór történetét Kanadában a kezdetektől 1923-ban a jelenig. A szlovák folklór idén ünnepli 90. évfordulóját. A 20. század huszas éveinek kezdetétől, amikor Fort William városban (Thunder Bay) megalakult a Kriváň folklór együttes, a mai négy-öt éves a Rozmarin vagy a Lipa együttesekben táncoló gyerekekig a fiatal kanadai Szlovákok folklór fellépéseikkel örömöt okoznak valamennyi Kanadainak. A kanadai Szlovákok számára a folkór kultúrális identitásuk megőrzésének és a szlovák függetlenség ünneplésének eszköze volt, miközben a tánc által, amellyel megnyerték a többi Kanadai szívét, kultúránk szépségének öntudatát terjesztették. A folklórnak Kanadában különleges indokai vannak, amelyeknek semmi köze a folklór fejlődéséhez Szlovákiában. Mivel a kemény vasfüggöny idején kapcsolatok a Kanadában élő Szlovákok és Szlovákia között csaknem nem léteztek, így a folklór is történelmileg sajátos módon fejlődött. Erről tanúskodik több mint 200 fényképfelvétel, amelyeken népviseletek láthatók, amelyek a 80-as évek végéig nagyon eltértek Szlovákia népviseleteitől. A szlovák bevándorlók száma Kanadában növekedett és a folklór a tömeges mulatságok hordozójává vált az állami, egyházi vagy kultúrális ünnepeken. Fokozatosan beleilleszkedtek a kanadai környezetbe, de egyúttal magukkal vittek valamit, ami lelkük, meggyőződésük és hitük osztatlan része volt, és arra ösztönözte őket, hogy bemutassák a szlovák folklórt a Kanadaiaknak. Minden nagyobb szlovák közösségnek volt valamilyen szervezete, amely befedte tagjait. Több kisebb vagy nagyobb városban Kanadában létezett a Kanadská slovenská liga (Kanadai szlovák liga) helyi szervezete, amely kezdeményezte és támogatta a folklór tevékenységet és segítette a legrégibb táncegyüttesek megalakulását és fejlődését. Később a szlovák közösség személyiségei magukra vállalták a táncegyüttesek szervezését a létező szervezetek keretein kívül és ma Kanadában minden együttes önálló. A kezdet nehéz volt. Az emlékek töredékei fényképeken találhatók – a ruhák nem voltak olyan pompásak mint ma, a tánccsoportok kisebbek voltak (négytől hat párig) a szokásszerűen szlovák népzenét játszó népi zenekar kísérte őket. A koreográfia szokásszerűen hagyományos táncok sorából állt, amelyek együttesen rövid programot alkottak, ahol a közösség legjobb táncosai mutatták be ügyességüket. A hagyomány szerint Mária Morháč volt az első hivatásos koreográfus, aki 1949-ben fiatal asszonyként a Niagara Falls városból Ontárióból elment táncot tanulni Csehszlovákiába. Beleszeretett a népzenébe és népi táncba, lenyűgözték őt a különböző test-, fej- és karmozdulatok és az összetett egyedülálló tánclépések. Visszatérte után 1955-ben Mária lett az első koreográfus, aki bevezette az autentikusan stilizált mozdulatokat és az egyes községek vagy térségek népviseleteit a kanadai szlovák táncegyüttesek előadásaiba Kanadában. Mária sok lelkes fiatal emberre talált a szlovák közösségekben és sokoldalú tehetségét az ötvenes évek végétől egészen a hetvenes évek végéig az új táncegyüttesek vezetői használták ki, beleértve a Slovenský podporný spolok (Szlovák támogató egyesület) együtteseit Hamiltonban és Torontóban, a Nitra együttest St. Catharines-ben és a Moravia-Slovak Dancers-t. Azóta több más koreográfus költözött Kanadába, tanult ott vagy látogatott oda, miáltal folytatták a tánc alkotások és koreográfiák színvonalának emelését. Néhányan közülük, mint Katarína Vrablec (Beseda, Montreal), csak egy csoporttal dolgoztak. Sokan mások az évek folyamán több csoporttal dolgoztak, mint például Joseph Radvanský (Slovak Group – Hamilton, TSD – Toronto, Bratislava-Welland), Jozef Jantoška (Detvan, Zemplín, TSD – Toronto), Ján Blaho (Šírava – Montreal, Východná – Toronto), Mary Raffay (Slovakia a Dunaj – Hamilton, Tatra – Oshawa), Mary Sinichko (Poľana, Zemplín – Toronto), Eleanor Keltoš Bak (Jednota, Beseda – Montreal, Bratislava-Welland). Néhány szlovák táncegyüttesnek volt szerencséje kihasználni hivatásos koreográfusok szolgálatait Szlovákiából. Tomáš Schrámek, aki 1968-ban jött Kanadába, szorosan együttműködött a Moravian-Slovak Dance Circle) együttessel; Felix Bederka és Eva Kolesárová-Sharp a Dušan Pristach a Zemplínnal (Toronto); Milan Kozák a New Slovakia (Toronto) és Ľubica Dubovála a Šírava együttessel (Montreal), Štefan a Peter Kocák a Východná (Toronto), Renata Škultétyová a Lipa (Montreal) és Lukáš Cabalka és Ján Blaho a Domovina együttessel (Windsor), hogy csak néhányat említsünk közülük. A könyv második részében összesen 33 szlovák együttes rövid történetét mutatja be, amelyet nagyrészt menedzsereik, koreográfusaik vagy lelkes táncosaik írták meg. E szempontból a szövegek dualitása változó, de ezen eljárás ellenére autentikus kolorittal bír a saját szemmel való magyarázatára annak, hogy miért éppen a felsorolt együttesek léteztek és léteznek mindmáig. A kanadai Szlovákok nagyon büszkék voltak folklór együtteseikre, volt az Montrealban, Torontóban, Oshawe-ban, Hamiltonban, Wellandban, St. Catharines-ben, Windsorban, Thunder Bay-ben, Winnipegben, Calgaryban vagy Vancouverben. Valamennyiünkbe beültették a büszkeséget azáltal, hogy a Szlovákok jóakaratát és pozitív képét terjesztették és így segítettek megkülönböztetni őket a többi, több mint 100 Kanadában élő etnikai csoporttól. A könyvben szerepel a szlovák közösség mai helyzete is Kanadában. Úgy a folklór, mint a szlovák nyelv is fokozatosan kivész a szlovák templomokból, egyesületekből és háztartásokból. A szlovák együttesek kiteljesedésétől a múlt század 80-as éveiben mindmáig csökkenőben van a folklór együttesek száma is. Ma csak Montrealban (Lipa a Šírava), Torontóban (Východná) és Windsorban (Rozmarín a Domovina) vannak folklór együttesek. A gyermekek többsége, akik a mai együttesekben táncolnak, itt született szülők utódai vagy azon szülők gyerekei, akik az utolsó 15 év alatt jöttek Szlovákiából. Mondhatjuk, hogy a szlovák folklór csak részben van felújulóban. Továbbá, a tánc és a népviseletek minősége csaknem ugyanolyan mint mint a szlovákiai együtteseké a hivatásos koreográfusok hozzáállásának és az autentikus népviseleteknek köszönhetően Szlovákiából. De nem várhatjuk vissza a múlt századi arany időket, amikor csaknem valamennyi szlovák kommunitásnak megvolt a maga szlovák folklór együttese. Úgy mint ahogy az a könyv harmadik részében közzé van téve, ahol valahány csoport neve, azok menedzsereinek valamint a koreográfusok neve szerepel, a könyv történelmi emléket állít valamennyi menedzsernek, koreográfusnak és táncosnak, akik az utóbbi csaknem 90 év folyamán szabadidejüket szentelték a szlovák folklór bemutatásának nem csak a Kanadai, de az USA és Szlovákia és más országok közönségének is. Ondrej Miháľ Toronto, Kanada

Resume (DE)

Es handelt sich hierbei um das vierte Werk der Edition „Slowaken in Kanada“. Die b eiden ersten Bücher „Slowaken in Kanada mit seinen Augen“ und „Vojvodina Slowaken in Kanada“ bieten einen Überblick über das Leben und Wirken der Slowaken in Kanada, in welchem die Geschichte, Kultur, Religion, Literatur, Medien, Sport und Folklore der Slowaken in Kanada vorgestellt werden. Das dritte Buch trägt den Titel „Das religiöse Leben der Slowaken in Kanada“. Dieses widmet sich dem vergangenen und gegenwärtigen religiösen Leben der Slowaken in Kanada. Das vierte Buch ist im Prinzip eine Fortsetzung des Buches “Slowakische Folklore in Kanada”, welches im Jahr 1998, während des Fests zu 75. Jahren slowakischer Folklore (allerdings nur in englischer Sprache) veröffentlicht wurde. Das neue Buch mit demselben Titel informiert nun weiter, sowohl in den Sprachen Englisch als auch in Slowakisch. In der Einleitung des Buches nehmen zwei Folklore-Experten aus der Slowakei Stellung, Herr Štefan Kocák, welcher seit vielen Jahre mit Vychodna Slovak Dancers in Toronto zusammen arbeitet und Herr Igor Kovačovič, welcher mit zahlreichen Gruppen aus dem Ausland und somit auch mit der kanadischen Gruppe zusammen arbeitet. Diese Tätigkeit übt er nicht nur als Vize-Präsidenten der Matica Slovenská für die Slowakei, sondern auch als langjähriger Angestellter  der “Landsleute Sonntags” auf der FS in Detva aus. Der erste Teil des Buches bietet eine kurze Zusammenfassung der Geschichte der slowakischen Folklore in Kanada seit seiner Gründung im Jahr 1923 bis heute. Die slowakische Folklore feiert dieses Jahr das 90-jährige Jubiläum. Seit den frühen 1920er Jahren, als in Fort William (Thunder Bay) das Folk-Ensemble Krivan gegründet wurde, bringen die jungen kanadischen Slowaken mit ihre volkstümlichen Darbietungen Genuss für alle Kanadier. In den Gruppen Rozmarin und Lipa tanzen auch vier- und fünfjährige Kinder. Für die kanadischen Slowaken war die Folklore ein Mittel, um ihre kulturelle Identität zu bewahren und um die slowakischen Unabhängigkeit zu feiern. Durch den Tanz, mit deren sie die Herzen anderer Kanadier gewannen, haben sie das Bewusstsein über die Schönheit der slowakischen Kultur verbreitet. Folklore in Kanada hat ihre eigene Entwicklung aus Gründen, welche nichts mit der Entwicklung der Folklore in der Slowakei zu tun haben. Auf Grund des Eisernen Vorhangs existierten fast keine Beziehungen zwischen der Slowakei und Slowaken in Kanada. Deshalb entwickelte sich die Folklore in der Vergangenheit auf besondere Art und Weise. Dies beweisen mehr als 200 Fotos gegen Ende der 1980er Jahre, an deren die Kleidung der Folkloregruppen und Ensembles zu erkennen ist, dass sich die Volkstrachten in Kanada von jenen in der Slowakei stark unterscheiden. Die Zahl der slowakischen Immigranten in Kanada wuchs und die Folklore dient für sie als der Träger der öffentlichen Unterhaltung bei der Feier von staatlichen, religiösen oder kulturellen Festen. Allmählich passen sie sich an die kanadische Umwelt an, aber gleichzeitig tragen sie etwas mit sich, was ein integraler Bestandteil ihrer Seele, Gewissen und Überzeugung ist und was sie anreizt, die slowakische Folklore den Kanadiern zu präsentieren. In jeder größeren slowakischen Gemeinde gab es eine eigene Organisation mit zahlreichen Mitgliedern. In vielen größeren oder kleineren Städten in Kanada gab es eine Art Filiale der Kanadischen slowakischen Liga, welche die Folklore-Aktivitäten initiierte, unterstützte, und bei der Gründung und Entwicklung der ältesten Tanzgruppen half. Später nahmen die prominenten Persönlichkeiten der slowakischen Gemeinde die Rolle an sich und organisierten selbst die Folkloregruppen. Heute sind all diese Gruppen selbstständig.  Die Anfänge waren schwierig. Fragmente von Erinnerungen kann man in den Fotografien finden. Die Bekleidung war nicht so spektakulär, wie sie heute ist, die Tanzgruppen waren klein (zwischen vier und sechs Paaren) und in der Regel wurden sie von einer Volksgruppe, welche slowakische Volksmusik spielte, begleitet. Die Choreographie bestand gewöhnlich aus einem kurzen Programm mit einer Reihe von traditionellen Tänzen, bei welchem die besten Tänzer der Kommunität ihr Geschick bewiesen.   Es wird gesagt, dass die erste Choreographin auf professioneller Basis Maria Morhac war, die 1949 als junge Frau aus Niagara Falls, Ontario, in die Tschechoslowakei reiste, um Tanz zu studieren. Sie verliebte sich in die Volksmusik und den Tanz, und sie verstand es mit verschiedenen Körperbewegungen von Kopf und Schultern einzigartige und komplexe Tanzschritte zu erwirken. Nach ihrer Rückkehr im Jahre 1955, wurde M. Morhac zur ersten Choreographin, welche die authentische und stilisierte Bewegungen und Kostüme den einzelnen Gemeinden oder Regionen in der Präsentation der slowakischen Tanzensensembles in Kanada einführte. M. Morhac fand viele begeisterte junge Menschen in der Slowakischen Gemeinschaften. Ihr vielfältiges Talent nutzten die Leiters der neuen slowakischen Tanzgruppen in den späten 1950er bis 1970er Jahren, darunter das Ensemble „Der Unterstützungsverein der Slowaken“ in Hamilton und Toronto, das Ensemble Nitra in St. Catharines und der mährisch-slowakischen Tänzer.    Seitdem emigrierten viele andere Choreographen nach Kanada, studierten dort und besuchten sie, womit sie die Qualität in der Darstellung von Tanz und Choreografie weiterhin erhöhten. Einige von ihnen wie Catherine Vrablec (Beseda, Montreal), arbeitet mit nur einem Ensemble. Viele andere haben im Laufe der Jahre mit mehreren Ensembles gearbeitet, zum Beispiel Jozef Radvansky (Slovak Group – Hamilton, TSD – Toronto, Bratislava, Welland), Jozef Jantoška (DETVAN, Zemplín TSD – Toronto), Ján Blaho (Šírava – Montreal, Eastern – Toronto), Mary Raffay (Slowakei und der Donau – Hamilton, Tatra – Oshawa) Mary Sinichko (Polana Zemplín – Toronto), Eleanor Keltoš Bak (Jednota, Beseda – Montreal, Bratislava – Welland). Einige slowakische Tanzgruppen hatten das Glück, auf die Dienste von professionellen Choreographen aus der Slowakei zurückgreifen zu können. Tomáš Šrámek, welcher 1968 nach Kanada kam, arbeitete eng mit dem Ensemble Moravian-Slovak Circle Dance) zusammen. Felix Bederka und Eva Kolesárová-Sharp und Dušan Pristach mit Zemplín (Toronto), Milan Kozák mit der New Slovakia (Toronto), und Ľubica Dubovála mit Šírava (Montreal), Stephen und Peter Kocákovci mit Východná (Toronto), Renáta Škultétyová mit Lipa (Montreal) und Lukáš Cabalka und Ján Blaho mit Domovina  (Windsor), um nur einige von ihnen zu erwähnen. Der zweite Teil des Buches enthält eine kurze Geschichte über die insgesamt 33 slowakischen Ensembles, welche meistens von den Geschäftsführer, Choreographen und begeisterten Tänzern geschrieben wurden. Aus dieser Perspektive variiert die Dualität der Texte, aber auch dieser Ansatz hat seine authentische Atmosphäre und es wird erklärt, warum die oben erwähnten Ensembles existieren bzw. existierten.  Die kanadischen Slowaken waren sehr stolz auf ihre Folklore-Ensembles, unabhängig davon ob in Montreal, Toronto, Oshawa, Hamilton, Welland, St. Catharines, Windsor, Thunder Bay, Winnipeg, Calgary oder Vancouver. Unser Stolz in Kombination mit der Verbreitung von gutem Willen und einem positiven Bild der Slowaken half, sie von hunderten anderen ethnischen in Kanada lebenden Gruppen zu unterscheiden.   Das Buch spiegelt auch die aktuelle Situation der slowakischen Gemeinde in Kanada wieder. Folklore, wie die slowakische Sprache verschwindet in den slowakischen Kirchen, Vereinen und Heimen. Seit dem Höhepunkt den Slowakischen Ensembles in 1980er Jahren sinkt die Zahl von Folklore Ensembles wieder. Heute haben wir nur Folklore-Ensembles in Montreal (Lipa und Šírava), Toronto (Východná) und Windsor (Rozmarín und Domovina). Die meisten Kinder, welche heute in den Ensembles tanzen, sind direkte Nachkommen von den hier geborenen Eltern oder Kindern, welche in den letzten 15 Jahren aus der Slowakei kamen. Wir können sagen, dass sich das Interesse an slowakische Folklore nur teilweise erneuert. Darüber hinaus ist die Qualität der Tänze und Kostüme, dank Zugang zu den professionellen Choreographen aus der Slowakei, sowie auch der Zugang zu den authentische Trachten aus der Slowakei fast die gleiche wie bei den Ensembles in der Slowakei. Trotzdem können wir keine Rückkehr der goldenen Zeiten des letzten Jahrhunderts erwarten, wo fast jede slowakische Gemeinde ihr Slowakisches Folklore-Ensemble hatte.    Im dritten Teil des Buches werden alle Namen der Ensembles, Manager und Choreographen veröffentlicht. Wir hoffen, dass dieses Buch zu einem historisches Denkmal für alle Führungskräfte, Choreographen und Tänzer wird, welche in den 1990er Jahren ihre freie Zeit der Präsentation slowakischer Folklore gewidmet haben, nicht nur für kanadisches Publikum, sondern auch für die Zuseher in den USA, der Slowakei und anderen Ländern. Ondrej Miháľ Toronto, Kanada

Résumé (FR)

Le présent livre est le quatrième de la collection „Les Slovaques au Canada“. Les deux premiers tomes „Les Slovaques au Canada par leur propres yeux“ et „Les Slovaques de Vojvodine au Canada “présentent la vie des Slovaques dans ce pays en général, en présentant différents aspects de leur vie (histoire, culture, religion, médias, folklore, sport). Le troisième titre „La vie religieuse des Slovaques au Canada“ décrit ce domaine de vie d’une manière plus détaillée. Le présent livre n’est pas complètement nouveau, déjà en 1998  à l’occasion du 75ème anniversaire du folklore slovaque au Canada, un ouvrage sur ce thème écrit en anglais a été publié. Le livre qui paraît actuellement est une réédition de la publication de 1998, qui a été mis à jour.  En avant-propos, on trouve quelques mots, dont les auteurs sont deux folkloristes slovaques renommés – Štefan Kocák, qui coopère depuis des années avec l’ensemble Východná Slovak Dancers  de Toronto et Igor Kovačovič, qui a beaucoup d’expériences du travail avec les Slovaques à l’étranger avec lesquels il prépare chaque année un programme des originaires slovaques, qui traditionnellement fait partie des Festivités  folkloriques sous Poľana à Detva.  La première partie du livre présente brièvement l’histoire du folklore slovaque au Canada à partir des années vingt du siècle précédent, quand le premier ensemble Kriváň a été fondé  à Fort William (aujourd’hui Thunder Bay) jusqu’aux nos jours et des petits enfants dansant dans les ensembles Rozmarín ou Lipa. Le folklore slovaque au Canada fêtera bientôt ses quatre-vingt-dix ans et pendant tout ce temps il aidait à maintenir l’identité slovaque et servait de moyen de la propagation de la culture slovaque auprès d’autres Canadiens.  Le folklore slovaque au Canada est basé sur des principes indépendants de l’évolution de l’art populaire et de la société en Slovaquie. Durant l’existence du rideau de fer, les relations entre les Slovaques au Canada et en Slovaquie  étaient très limitées, ainsi le folklore des Slovaques au Canada se développait autour les axes particuliers. Plus de 200 photographies montrent que les costumes traditionnels des Slovaques au Canada jusqu’à la fin des années quatre-vingt diffèreaient nettement de ceux en Slovaquie. Au cours des années, le nombre des immigrés slovaques augmentait et le folklore est devenu un divertissement  collectif pendant des fêtes nationales, religieuses ou culturelles. Malgré le fait, que les Slovaques s’assimilaient à la culture canadienne, ils ont gardé dans leurs âmes quelque chose particulière qui les forçait de sauvegarder et de présenter le folklore slovaque. Toutes les communautés slovaques relativement grandes avaient une organisation qui apportait son soutien à la création et au fonctionnement  des premiers ensembles folkloriques. Au sein de ces ensembles, des personnalités remarquables se formaient et successivement les ensembles cessaient d’être dépendants des organisations. Aujourd’hui tous les ensembles fonctionnent d’une manière indépendante.  Des fragments de souvenirs captés sur les vieilles photos montrent que par rapport au présent, les costumes étaient moins riches, des groupes moins nombreux (de quatre à six couples) et accompagnés par des musiciens. Le programme consistait d’une succession de danses traditionnelles, au cours desquelles les meilleurs danseurs de la communauté présentaient leur agilité.  Mária Morháč de Niagara Falls  a été le première chorégraphe professionnel. En 1948 elle est partie en Tchécoslovaquie pour étudier la danse.  Après son retour en 1955, elle a introduit dans ses chorégraphies des éléments stylisés de danses et de costumes authentiques provenant de différentes régions de la Slovaquie.  Au cours des années cinquante, soixante et soixante-dix, de nombreux ensembles au Canada profitaient des ses talents polyvalents.  Dès lors, maints autres chorégraphes sont arrivés au Canada, ce qui attribuait à l’augmentation du niveau qualitative des ensembles. Certains parmi eux, comme Katarína Vrablec (ensemble Beseda de Montréal), travaillaient avec un seul ensemble. D’autres coopéraient  avec plusieurs, parmi eux on peut citer Joseph Radvanský (Slovak Group – Hamilton, TSD – Toronto, Bratislava-Welland), Jozef Jantoška (Detvan, Zemplín, TSD – Toronto), Ján Blaho (Šírava – Montreal, Východná – Toronto), Mary Raffay (Slovakia a Dunaj – Hamilton, Tatra – Oshawa), Mary Sinichko (Poľana, Zemplín – Toronto), Eleanor Keltoš Bak (Jednota, Beseda – Montreal, Bratislava-Welland). Même de chorégraphes professionnels de la Slovaquie, comme  par exemple Tomáš Schrámek (Moravsko-slovácky tanečný kroužek ), Felix Bederka et Eva Kolesárová- Sharp et Dušan Pristach (Zemplín), Milan Kozák (New Slovakia) Ľubica Dubovalá (Šírava), Štefan et Peter Kocák (Východná), Renata Škultétyová (Lipa), Lukáš Cabalka et Ján Blaho (Domovina), sont venus à plusieurs reprises au Canada pour aider aux ensembles folkloriques.  La deuxième partie du livre présente 33 ensembles folkloriques de coins divers du Canada. Les textes sont écrits par leurs directeurs, chorégraphes ou membres, c’est la raison pour laquelle le style et le caractère diffèrent d’un texte à l’autre. On a décidé de garder la forme originale de ces textes et maintenir ainsi le coloris et le point de vue de leurs auteurs.  Aujourd’hui le folklore slovaque et la langue slovaque sont en train de disparaitre des paroisses, des associations et des ménages slovaques.  L’apogée a été acquis dans les années quatre-vingt et depuis ce temps , le nombre des ensembles ne cesse de baisser. Au présent, seulement les ensembles à Montréal (Lipa et Šírava), à Toronto (Východná) et à Windsor (Rozmarín et Domovina) survivent. La plupart de danseurs sont les enfants des originaires slovaques nés au Canada ou des immigrants venus au cours de 15 dernières années. Les ensembles arrivent  encore à se renouveler. La qualité de danses et de costumes reste au niveau élevé, quasi comparable au niveau des ensembles slovaques, surtout grâce aux chorégraphes et costumes provenant de la Slovaquie. Mais les années d’or, où presque chaque communauté slovaque au Canada avait son ensemble folklorique, sont les neiges d’antant.  Dans la troisième partie, on a peut  trouver les noms de tous les ensembles, de leurs directeurs et chorégraphes, qui au cours de quatre-vingt-dix ans consacraient son temps libre à la présentation du folklore slovaque à travers le Canada, les Etats-Unis, la Slovaquie et d’autres pays. Ondrej Miháľ Toronto, Canada