Summary (EN)
The book „Od jari do jari v silbašskom chotári“ – „Silbaš – traditions that shape us“ deals with the changing cultural, economic and social values of the town of Silbaš where I was born and which formed the basis for my Slovak cultural values from birth until my emigration in 1967. Silbaš at that time was a relatively poor town of mixed ethnicity compose of one third Slovak and two thirds Serb population. Looking back, life in the town of Silbaš was a reflection of the changes happening in all the Slovak communities in Yugoslavia during the great political and economic upheaval that occurred after World War 2.
The first chapter of the book presents the brief history of Silbaš over its two hundred year history. This is followed by the chapter detailing the town’s agricultural economy and why it was the driving force for the town’s existence. The agricultural economy established a rhythm of work which bore heavily on all aspects of daily life and which changed with the seasons. This in turn influenced the cultural and religious festivities that shaped the life of the town and its people.
The chapter on the traditions around Holy week, and Easter, highlights not only the religious values and traditions, but also the social aspects that grew up around them. For example, young men would visit unmarried girls on the day after Easter and douse them in water in exchange for food, drink and a chance to visit for future courting. Then, the May tradition of erecting the maypole, something which was usually joyful but could also be used to stigmatize the poorer girls or former girlfriends. The communist system tried very hard to kill off this tradition and replace it with the International Day of Labour but that holiday passed along with the death of communism and the day reverted to being a day for romance.
The Slovak funeral traditions and their importance in the village are explored, first through the eyes of a child attending his first funeral and then as one of the two key experiences in family life when the whole family would come together. (The other being weddings). The follow up chapter on births and christenings are equally explored mainly within the aspect of home births of the child.
Young people’s romantic yearnings entwined with love of music in Silbaš in the tradition of meeting “under the window” to chat, flirt, gossip and also entertain each other with singing. The singing of Slovak folklore songs in this environment is explored in greater detail because its was the activity that led to my mother singing on live Slovak radio before she was married. The lack of established premises where young people could meet made this form of dating a unique event in Silbaš as well as in other Slovak towns in Vojvodina
In order to survive and eat the primary agricultural event of the year was the wheat harvest. This activity was the culmination of whole year’s effort to cultivate the wheat and then, after the harvest, to enjoy the fruits, or in this case, the daily bread of their labour. In addition, the actual threshing of the wheat is discussed in great detail because it was the highlight of every family household.
The author discusses the various children’s games that existed in Silbaš. When parents went out to work, the children were left in the care of aging grandparents work who left the kids to their own devices. Those games eventually passed from one generation to another.
Weddings were important lavish affairs in the life of the Silbaš Slovaks and are discussed in great detail. In the Miháľ family, they were both that big event which brought the family together while living there, and later, the main reason to travel from Canada to visit Silbaš over the years. Traditional weddings are detailed as well as their progression from traditional to a more cosmopolitan style. Though many interviews with elders, the author is able to explain the traditions and how they contrasted with weddings in Canada.
The discussion about the Slovak houses and their importance in the life of Slovaks is documented in detail. The house was the most important property that any family owned and the driving force behind men emigrating to earn money for building their homes. This was the Miháľs main reason for emigrating in 1966-67 and thus understanding the Slovak house within the context allows for better understanding for the risks involved in emigrating and eventual desire to return.
The growing of hemp, which lasted until mid 1960s, created its own industry which allowed families to process the hemp all winter and make money on what otherwise was downtime in an agricultural society. The need to spin hemp it into fabric also led to the tradition of spinning circles where most young people met their future husband or wife, lifelong friends and women in their day made extra income.
The tradition around “Kirbaj” and the blessing of the Lutheran Slovak church was part of the fall winter tradition. It was both a religious holiday and a day for ending all farm work and a time for family and friends to meet in Silbaš.
Finally, Christmas traditions are explored and in the Miháľ family the holiday season was launched with the celebration of the name day “Ondrej” on November 30. At that time, the family would have the pig culling and celebrations that surrounded the making of sausages and other meats for the family’s consumption during the next nine months. The month of December and the numerous traditions that Slovaks in Silbaš celebrated are discussed in detail from St. Nicholas Day, through St. Lucia Day to Christmas and into New Year’s Eve. Many of those traditions survived to this day though they are not as magical as they used to be because they must compete with the onslaught of the more commercial western traditions with Santa Claus and reindeer.
The yearly cycle is finished with the New Year celebration, which had both its religious and social relevance and, in the heyday of Communism, was a political activity where each person celebrated according to his beliefs but all shared the hopes and desires for a better New Year.
Résumé (FR)
Le présent livre, dont le titre peut être traduit comme „Quatre saisons dans le finage de Silbaš“, raconte la vie sociale et culturelle au milieu du XXe siècle à Silbaš, un petit village situé à Voïvodine, qui à l’époque faisait partie de la Yougoslavie. Il présente des traditions de ses habitants slovaques (1 tiers de la population totale du village ) étroitement liées au travaux agricoles et leur évolution au cours des années 50 et 60 sous l’influence des évenements politiques et du développement économique du pays après la Seconde Guerre mondiale. Des phénomènes présents à Silbaš ne différaient pas trop de ceux dont on était témoin dans d‘autres villages avec une forte proportion de la population slovaque.
Le premier chapitre jette un aperçu sur deux siècles de l’histoire de Silbaš. Le chapitre suivant est consacré à l’agriculture qui constituait la force motrice de l‘économie. Le cycle des travaux agricoles avait un impact décisif sur tous les aspects de la vie quotidienne rythmée par quatre saisons de l’année. Les fêtes culturelles et religieuses qui faisaient partie de la vie du village en étaient liées étroitement.
Le chapître suivant traite des traditions de la Semaine sainte et de Pâques. Il n s’agissait pas exclusivement d‘une fête religieuse, mais on y trouve aussi un aspect social. Le lundi de Pâques, les garçons rendaient visite aux jeunes filles célibataires et les « arrosaient » d’eau afin d’être en bonne santé et fécondes. En retour, les filles leur offraient des gâteaux et des boissons et ça pouvait être le début de relations plus proches. Le premier mai, les garçons érigaient les arbres de mai devant la fenêtre où leur dulcinée habitait. Cette tradition engendrait beaucoup de plaisir, mais dans certains cas aussi la tristesse et la jalousie des filles qui ne trouvaient rien devant sa maison. Le système géré par les communistes a mis beuacoup d’effort pour effacer cette tradition et la remplacer par les célébrations de la Fête du travail, mais après la chutte du régime communiste, le premier mai est redevenu une journée romantique.
Les funérailles et les coutumes y afférentes jouaient un rôle très important dans la vie sociale du village. Dans le livre, on présente les sensations d’un enfant qui est pour la première fois dans sa vie confronté à un évenement de ce type. L’enterrement est ensuite décrit comme une des deux occasions de la vie de famille auquelles tous ses membres participent (l’autre est le mariage). Le chapitre sur les naissances et les baptêmes décrit surtout les accouchements à domicile.
Les désirs romantiques et l’amour ont inspiré les réunions des jeunes « au-dessous de la fenêtre », où ils bavardaient, papotaient, flirtaient et chantaient Car il n’y avait pas de lieux de réunion spécifiques, ils se rendaient devant de certaines maisons. On détaille plus profondément ce phénomène, puisque la mère de l’auteur faisait partie d’un groupe de ces filles qui passaient tout leur temps libre à chanter et plus tard, jusqu’ à son mariage, elle chantait à la radio slovaque. Cette tradition unique perdurait à Silbaš jusqu’à la moitié de XXe siècle
Dans la vie des agriculteurs, l’évenement essentiel pour la survie était la moisson. C’était le point culminant de tous leurs efforts déployés pour cultiver et recolter le blé, ensuite ils pouvaient se réjouir des fruits de leur travail acharné. Le battage de blé est décrit en détails, puisque il jouait un rôle très important dans chaque ménage.
Les jeux d’enfants à Silbaš ont aussi leur place dans le livre. Puisque les parents travaillaient , c’était souvent les grands-parents qui s’occupaient de leurs petits-enfants. Les jeux se transmettaient de génération en géneration.
Le mariage était le plus grand évenement dans la vie de famille. Tout devait être préparé jusqu’au moindre détail. Toute la famille s’assemblait à cette occasion. Après le départ des émigrés au Canada, les mariages étaient la raison principale de leurs visites de l’ancienne patrie. Dans le chapitre sur cet évenement , on décrit en détails les noces traditionelles et leur transformation en rite moderne qui ne diffère pas beaucoup des mariages du reste du monde. Des entretiens avec des gens qui ont vécu les noces traditionelles ont permis à l’auteur d’expliquer ces traditions uniques et démontrer ainsi leur spécificité par rapport au mariage canadien.
Le chapitre sur les maisons slovaques et leur importance pour les Slovaques comprend une riche collection de photographies. La maison représentait le bien le plus important de la famille et la necessité de gagner un montant suffisant pour l’acheter forcait un grand nombre d’hommes d’aller travailler à l’étranger. Ainsi, la famille Miháľ est parti au Canada dans les années 1966-67. C’est la raison pour laquelle il faut considérer le phénomène d’émigration de ce point de vue et compredre que les émigrés n’avait jamais cesser de rêver de leur retour dans leur pays natal.
La culture de chanvre et son traitement pendant l’hiver rendaient possible de fabriquer d’autre type de produits et gagner ainsi plus d’argent. Le filage et le tissage était une occasion de se réunir pendant les soirées d’hiver et beaucoup de jeunes filles ont renontré leur futur conjoint lors des filandières.
Des coutumes liées au Kirbaj et à la bénediction de l’Eglise évangelique faisaient partie des traditions d’automne et d’hiver. Les deux avaient un caractère religieux, c’était le jour de l’achèvement des travaux agricoles et le temps pour voir les proches et les amis amis.
La dernière partie du livre est consacré aux fêtes de Noël. Chez les Miháľ, les fêtes de Noël commençaient le 30 Novembre, à la Saint André (Ondrej). C’était le jour de l’abattage de cochon et de la fabrication de saucisses et d’autres produits de viande destinés à l’alimentation de la famille lors de dix mois à venir. On présente ensuite les fêtes de la Saint Nicolas, de la Sainte Lucie, les jours de Noël et de la Saint Sylvestre. De nombreuses traditions hivernales ont survécu jusq’à nos jours, mais elles ont perdu un peu de leur charme, parce qu’elles sont confrontées aux nouvelles traditions liées à Santa Claus et ses rennes arrivants de l’ouest,dont le caractère est nettement plus commercial.
La fin de l’ancienne année est suivie de la célebration de l’arrivée du Nouvel An, qui est en même temps religieuse et mondaine. A l’époque du communisme, c’était plutôt un évenement politique, mais chacun le fêter à sa guise.
Rezümé (HU)
A Tavasztól őszig a szilbácsi határban című könyv Szilbács* kisváros változó kulturális, gazdasági és társadalmi viszonyait fejtegeti – ahol a szerző alapvető kulturális értékrendje formálódott, a születésétől kezdve egészen a család 1967. évi távozásáig .
Szilbács ebben az időszakban viszonylag szegény, a nemzetiségek szempontjából vegyes település volt, ahol egyharmad részben szlovák és kétharmad részben szerb lakosság élt. Visszaemlékezve egyértelmű, hogy Szilbácson ugyanazok a változások mentek végbe mint más, szlovákok által is lakott jugoszláviai településeken, amelyek részesei voltak a 2. világháború utáni óriási politikai és gazdasági átalakulásoknak.
A könyv bevezető fejezete rövid betekintést nyújt Szilbács két évszázados múltjába. A következő fejezet a mezőgazdasági viszonyokat tárgyalja, amelyek a kisváros életének mozgatóerejét jelentették. A mezőgazdaság és az ebből fakadó mezőgazdasági munkák láncolata nagymértékben befolyásolta a mindennapi élet különböző mozzanatait, amelyek az évszakok változásaival összhangban módosultak, szorosan összefüggve a kisváros lakosainak kulturális és egyházi ünnepeivel.
A húsvét és a húsvét utáni hetekhez kötődő népszokásokról szóló fejezet nemcsak a vallási értékeket és szokásokat hangsúlyozza, hanem az ünnepekkel összefüggő világi szokásokat is. A legények például húsvét hétfőn meglátogatták a hajadon lányokat és vízzel locsolták őket, amit a lányok étellel és itallal viszonoztak, s egyben azzal az ígérettel is, hogy máskor is eljöhetnek udvarolni nekik. Májusban pedig májusfát állítottak, mely általában örömteli eseménynek számított, bár a szegényebb lányokat vagy a volt szeretőket a májusfaállítás kellemetlenül is érinthette. A kommunista rezsim igyekezett keményen elfojtani ezt a népszokást és helyette bevezetni Május elsejét – a nemzetközi munkásmozgalom ünnepét – mely ünnep a rezsim bukásával egy időben meg is szűnt, s visszatérve újból romantikus ünnep lett.
A temetkezés és a hozzá kötődő tradíciók szintén a kutatás tárgyát képezik. A szerző ezt kezdetben a gyermek szemszögéből mutatja be, amikor egy gyermek először vesz részt temetésen, majd abból a szempontból is, hogy a temetés a családi összejövetelek egyik legfontosabb eseményének számított, amikor a család minden tagja találkozhatott egymással (a másik ilyen jeles alkalom a lakodalom volt). A könyv külön fejezetet szentel a gyermekek keresztelésének, ahol elsősorban az otthonszülésről van szó.
A fiatalok romantikus vágyai szorosan összefüggtek a zene iránti szeretettel. Szilbácson az a szokás járta, hogy a fiatalok „az ablak alatt” találkozgattak, ahol beszélgettek, flörtöltek, pletykálgattak és énekléssel szórakoztatták egymást. Az un. ablak alatti szlovák dalok éneklését azért is elemzi behatóbban a szerző, mert édesanyja egészen az esküvőjéig élőben énekelt a szlovák rádióban. Az a tény, hogy a fiataloknak nem nagyon volt lehetőségük máshol találkozgatni, összejönni, ez a szokás nemcsak Szilbácson, de a Vajdaság más szlovákok által lakott településein is egyedülálló jelenség volt.
A földműves életében az aratás , a túlélés és a megélhetés szempontjából, az egyik legfontosabb tényező volt. A gabonatermesztés és az aratás a földműves egész évi munkájának kiteljesedését jelentette. A vetés és az aratás sikerén múlt a család mindennapi kenyerének biztosítása. A gabonacséplés folyamatának leírása azért olyan részletes, mert minden család életében nagyon fontos eseménynek számított.
A szerző az ebben az időszakban Szilbácson játszott különböző gyermekjátékokat is bemutatja. Amikor a szülők munkába mentek, a gyermekek gondozása a nagyszülőkre hárult. Ezek a játékok generációról generációra szálltak.
A szilbácsi szlovákok körében a lakodalmak szintén jelentős és nagyszabású eseménynek számítottak, melynek bemutatására a könyv nagyobb terjedelmet szentel. Amíg a Miháľ család Szilbácson élt, a lakodalom már akkor is fontos esemény volt, ahol az egész nagycsalád összejött. Kanadába való költözésüket követően a lakodalmakon való részvétel éveken keresztül az óhazába való látogatás egyik legfontosabb oka volt. Ondrej Miháľ nagy részletgazdagsággal mutatja be a hagyományos lakodalmak lefolyását, majd átalakulását kozmopolita irányba. Számos kortárs visszaemlékezésének köszönhetően a szerző a különböző lakodalmi szokások bemutatása mellett az óhazától eltérő kanadai lakodalmas szokásokat is lefesti.
Gazdag dokumentumértékkel bír a szlovák házak bemutatása és jelentőségük hangsúlyozása a helyi szlovákság életében. A porta képezte a család legfontosabb tulajdonát és éppen a saját ház felépítésének vágya késztette a férfiakat a külföldi munkavállalásra. Ez volt a legfőbb oka annak is, hogy a Mihály család 1966-67-ben kivándorolt. Ebben az összefüggésben is lehet tehát a szlovák házakra tekinteni, és elgondolkodni azon, hogy az emberek miért is tették ki magukat a migrációval összefüggő kockázatoknak és miért vágytak visszatérni.
A kender termesztése, a 20. század 60-as éveinek közepéig, s annak a téli időszakban való feldolgozása, még a mezőgazdaság hanyatlása időszakában is biztos pénzkereseti forrásnak számított. A len fonása és szövése a fonóházak hagyományainak megtartását is jelentette, ahol a fiatalok találkozhattak, és ahol sokan megtalálták párjukat.
A búcsú vagy templombúcsú alkalmával megrendezett kirbáj (vagy kirváj) és az áldásadással összefüggő evangélikus vallási hagyományok Szilbács település őszi és téli hagyományaihoz tartoztak. Mindkét vallási ünnep a mezőgazdasági munkák befejezését és azt az időszakot jelentette, amikor a család tagjai és barátai ismét együtt lehettek.
A könyv utolsó fejezete a karácsonyi népszokásokról szól, amelyek a Miháľ család körében már november 30-án elkezdődtek, mivel ekkor ünnepelték az András napot. Ilyenkor vágtak disznót is. Az ünnepek így összekapcsolódtak a kolbász és más hústermékek elkészítésével, melyeknek az elkövetkezendő kilenc hónapra elegendőnek kellett lenniük. E számos aprólékosan elemzett szilbácsi szlovák jeles napot december folyamán tartották – kezdve a Mikulással, a Luca napján át egészen a Karácsonyig és a Szilveszterig. Ezekből a népszokásokból több a mai napig is él, bár varázsuk jelentősen visszaszorult, köszönhetően Santa Claus nyugatról jövő szarvasai nyomásának és sokkal kommerszebb sajátosságainak.
Végül az éves körforgás az újév megünneplésével zárult, amely vallási és társadalmi jelentőséggel bírt. A kommunista időszakban ez az ünnep politikai eseménynek számított, amelyet a lakosság a saját meggyőződése szerint ünnepelt,de ezekre a vágyakozással és várakozással teli napokra az életkörülmények javulásának reményében tekintettek.
Dr. Kovács Anna
*A Szerbiában található vajdasági Silbaš település magyar neve: Szilbács
Rezime (SR)
Knjiga “Od proleća do proleća u silbaškom ataru” (Od jari do jari v silbašskom chotári) bavi se promenom kulturnih, ekonomskih i društvenih fenomena u naselju Silbaš, gdje sam se rodio i gde su se izgradile moje osnovne kulturne vrednosti od rođenja do odlaska u Kanadu 1967. godine. U tom periodu Silbaš je bio relativno siromašan etnički mešoviti gradić, sastavljen od jedne trećine Slovaka i dve trećine Srba. Retrospektivno, jasno je da su se iste promene dogodile u Silbašu kao i u drugim selima sa slovačkim stanovništvom u Jugoslaviji, koje su bile deo ogromnih političkih i ekonomskih transformacija nakon Drugog svetskog rata.
Uvodno poglavlje ove knjige ukratko predstavlja dva veka Silbaške istorije. Sledeće poglavlje posvećeno je poljoprivredi, koja je bila pokretačka snaga života na selu. Poljoprivreda i vegetacioni ciklus radova u velikoj meri su uticali na ostale aspekte svakodnevnog života, koji se menjao u skladu sa godišnjim dobima a to je neposredno uticalo na kulturne i crkvene tradicije, koje uobličavaju život sela i njegovih stanovnika.
Poglavlje o običajima Velike nedelje i Uskrsa ističe ne samo religijske vrednosti i tradicije, već i društvene običaje s njima povezane. Mladići, na primer, na Uskršnji ponedeljak posećivali su slobodne devojke i polivali ih vodom, za šta su bili čašćeni jelom i pićem i dozvolom da mogu ponovo doći na udvaranje. U maju je postavljano takozvano majsko drvo, što je bio uglavnom radostan događaj, ali je mogao povrediti siromašne djevojke ili bivše devojke, kojima nikad nije pred kućom podignuto majsko drvo. Komunistički sistem se trudio ugušiti ovaj običaj i zamenio ga Međunarodnim praznikom rada, ali njegova proslava je nestala zajedno sa padom režima, i ovaj dan je opet bio rezervisan za romantiku.
Sahrana i tradicije koje su s njom povezane, takođe su prikazane, najpre sa stanovišta deteta, koje je prvi put bilo na sahrani, a zatim je sahrana predstavljena kao jedan od dva ključna događaja u porodici, kada se sastanu svi njeni članovi (drugo je venčanje). Sledeće poglavlje posvećeno je rodjenju i krštenju deteta, čiji se opis uglavnom odnosi na porodjaj kod kuće.
Romantične želje mladih ljudi bile su usko povezane sa ljubavlju prema muzici. U Silbašu je bio običaj da se mladi ljudi sastaju “pod prozorom”, gdje razgovaraju, flertuju i tračaju, i svi se uz pesmu dobro zabavljaju. Pevanju slovačkih pesama pod prozorom je posvećen detaljniji opis, jer je zahvaljujući tome moja mama do svog venčanja pevala uživo na programu novosadskog radija. Činjenica da mladi nisu imali druga prikladna mesta za susrete uslovila je da ovaj običaj postane jedinstven fenomen ne samo u Silbašu, već i u drugim gradovima sa slovačkim stanovništvom u Vojvodini.
Sa stanovišta opstanka i egzistencije, žetva je bila najvažniji događaj u životu ratara. Bio je to vrhunac celogodišnjeg uloženog napora u proizvodnji i žetvi žita, nakon čega su ljudi mogli uživati u plodovima svoga rada, njihovom svakodnevnom hlebu. Vršidba je ovdje detaljno opisana, jer je to bio značajan događaj u svakom domaćinstvu.
Autor se bavi i raznim dječjim igrama koje su postojale u to vrijeme u Silbašu. Kada su roditelji otišli na posao, deca su ostavljena brizi starih roditelja. Ove igre su se prenosile s pokolenja na pokolenje.
Među Slovacima u Silabšu, svadbe su bivale velike a venčanja veliki događaji, zato je u knjizi njima posvećeno veliko poglavlje. I u porodici Mihaljevih se ovom prilikom okupljala cela porodica a kasnije nakon odlaska u Kanadu svadbe su dugo godina predstavljale glavni razlog dolaska u zavičaj. U ovom poglavlju je detaljno prikazana tradicionalna svadba i njen postepen prelazak na savremen oblik održavanja svadbi, koji je već sličan svadbama bilo gde u svetu. Zahvaljujući brojnim razgovorima sa starijom ljudima, autor je mogao objasniti pojedine svadbarske običaje i time ukazati na razlike u poređenju sa kanadskim svadbama.
Veoma bogato je dokumentovano poglavlje posvećeno slovačkim kućama i njihovom značenju u životu Slovaka. Kuća je predstavljala najznačajniju imovina koju je porodica posedovala i upravo želja da se izgradi vlastita kuća i zaradi dovoljno novca bila je pokretačka snaga koja je vodila muškarce na rad u inostranstvo. Tako je to bilo 1966.-67. godine i sa porodicom Mihalj. Slovačke kuće treba stoga posmatrati u tom kontekstu, da bi se bolje shvatilo, zašto su ljudi rizikovali odlazak u emigraciju i zašto je kod njih stalno postojala želja za povratkom.
Gajenje konoplje, koje je trajalo do polovine 60. godina 20. veka i njena prerada tokom zima pružala je porodicama mogućnost zarade novca u periodu jenjavanja poljskih radova. Predenje i tkanje konoplje dovelo je do tradicije organizovanja prela, gde su se sastajali mladi ljudi a u bezbroj slučajeva upravo na takvim poselima mnogi su pronašli svog životnog saputnika.
Običaji vezani za kirbaj i osveštanost slovačkih evangeličkih hramova bili su sastavni deo jesenjih i zimskih tradicija. Ove svetkovine su imale verski karakter a proslavljao se i završetak poljoprivrednih radova i tada se u Silbašu sastajala rodbina i prijatelji.
Poslednji deo knjige je posvećen božićnim tradicijama, koje su u porodici Mihalj počinjale 30. novembra, kada se proslavljao imendan – Ondrej. Ujedno tog dana je bila i svinjokolja, tako da je proslava bila spojena sa pravljenjem kobasica i drugih mesnih proizvoda, koji su trebali ishraniti porodicu sledećih devet meseci. U ovom delu su detaljno prikazane brojne tradicije silbaških Slovaka tokom decembra, počev od svetog Nikole, nakon kojeg je sledio praznik svete Lucije, zatim Božić i Nova godina. Mnogi od ovih običaja obeležavaju se i danas, ali su dosta toga izgubili od svojih čari, pošto se moraju suprostavljati težnji tradicija vezanih za Santa Klausa i njegove irvase, koji stižu sa zapada i koji imaju mnogo komercijalniji karakter.
Godišnji ciklus se završava proslavom Nove godine, koja ima i verski i društveni značaj. U vrhuncu komunističke vladavine, to je bio politički događaj koji su svi slavili u skladu sa svojim uverenjima, ali svi su je dočekivali sa nadom i željom da će nova godina biti bolja.
Prevod sa slovačkog jezika na srpski Katarina Pucovski
